Talán a leggyakrabban felmerülő kérdés, miután beszélgetőpartnereim konstatálják, hogy teknős a háziállatunk (nem szokták érteni a terrárium nélküli szabadon tartást), hogy mégis mit eszik?

Lassan Férjemmel azt gondoljuk, hogy mindent, és vigyázni is kell vele, mert egy teknős, ha rajta múlna, falánksága miatt akár halálra is enné magát, sajnos több ilyen esetről is hallottunk már...Nagyon fontos, hogy amiket most összefoglalok, az elsősorban Tekilára érvényes, és minden teknősnek fontos kialakítani a saját étkezési szokásait. Én a tapasztalatainkat írom le, plusz fontos látnod, hogy Tekila nem terráriumban tartott, mert hisszük, hogy ez sokat segít abban, hogy egészségesebben, mozgékonyabban tartsuk és minél tovább legyen velünk. Ha Te terráriumban tartod és megfelelően gondozod, rendszeresen tisztítod teknősöd környezetét, odafigyelsz az étrendjére és ami a legfontosabb, szereted őt, Nálad is a legjobban fogja érezni magát ez a kis - vagy az idő elteltével egyre nagyobb - állat. Hozzáteszem, Tekila már legalább 15 éves, így az alábbi adagok ekkora példányra érvényesek.

Nem utolsó sorban Tekilának nagy buli a kádban fürdés, etetés, vízcsere, mert olyankor így tud jacuzzizni, ahogy a képen is láthatod.

Nézzük a számunkra legfontosabb teknős eledeleket az alábbiakban. 

Tekila menüje:

1. Először is a fagyasztott hal, amit Tekila úgy képes széttépni a vízben (kádban eszik, szinte egész nap ott van-igen, emiatt állandóan tisztítjuk a kádat), mint egy igazi vadorzó...Ha valami, akkor ez, a benne található anyagok miatt nélkülözhetetlen az étrendjéből. Napi 1, max. 2 db-ot adunk neki, a másodikat csak akkor, ha kéri (ezt lejjebb részletezem, hogyan csinálja). A haltól páncélja kemény és ellenálló lesz.

2. Fagyasztott homoki garnélarák vagy kiscsiga: imádja ezeket a falatokat is ropogtatni kiolvasztás után. A homoki garnélából csak 1-1 darabot szabad adni napi szinten, mert eléggé zsíros, és ha a teknősöd nem mozog eleget - ami Tekilánál kizárt, mégis érdemes erre nekünk is odafigyelni -, akkor káros is lehet, ha túl sokat adsz belőle. Csigát nyugodtan adhatsz neki, bár 1-2 darabnál nem kell többet, még ha megenné, akkor sem.

3. Tekila is úgy lehet a rákkal, mint Forrest Gump barátja a fronton, csak ő nem rákburger, vagy sült rák formájában kapja, hanem még szárítva, ún. Shripms-ként találod a boltokban. Shrimps esetén érdemes kiválogatni azokat a darabokat, amik valószínűleg a gyártás során belekerültek, tápértékük nincs, Férjem szemétként kiválogatja.

4. Szívmix: ha a kutyáknál létezik a duty falat, akkor Tekilánál valószínűleg a szívmix az az eledel, amit szinte bármikor megeszik, épp ezért fontos, hogy ebből se etessük túl. Mi "tesztelni" szoktuk, Tekila mennyire éhes, nyilván nem ezzel a falattal, a szívmix lehet az egyik utolsó, amit bedobunk neki a vízbe minden egyéb vitamin és más hasznos falat után. A szívmix lényegében liofilizált (fagyasztva szárított) marhaszív, amely eljárásnak köszönhetően a lehető legtöbb értékes tápanyagot tartalmazza ez az eledel.

5. Fehér hal (liofilizált apróhal kálciummal és foszforral): jártunk már úgy, hogy azt hittük, ezt a fajta halat nem igazán szereti Tekila, csak ímmel-ámmal megeszi, majd kiderült, hogy az a csomag valószínűleg nem olyan jó minőségű, vagy kevésbé friss, ropogós falatokat tartalmazott. Ezt a halat is imádja, naponta vagy akár 2 naponta 1 db bőven elég neki, eljátszik vele nagyon cukin, vadorzó-effektus szintén. Halakhoz méltóan a páncélját erősítik a benne található anyagok.

6. Fagyasztott "kocka": vitaminokkal, összezúzott hallal, rákkal, szúnyoglárvával dúsított falatka, amiért gyakorlatilag hisztizni is képes azok után, hogy a fentieket már mind megette. A hisztizés Tekilánál úgy néz ki, hogy odajön a kád azon végébe, ahonnan a kaját kapja és meredten néz addig azon a ponton, ameddig nem kapja meg a kívánt eledelét. Mármint ez a soft verzió...Szokott közben mászni, dörömbölni is, csak szerintünk fél attól, hogy olyankor félreértjük és ki akar jönni, ezért sokszor marad inkább a meredt nézésnél, viszont ebben már igazi profi.

7. Vitamin falatok: találtunk most egy olyan zöld vitamint neki, amit nem fanyalogva, hanem kifejezetten szívesen eszik, ennél végképp oda kell figyelni, hogy ne kapjon túl sokat, napi 1 elég neki. Tekila gyakorlatilag a sokszor keveset alapon így lehet igazán jó kondiban, amit az egzotikus állatklinikán dr. Vad Ákos meg is jegyzett, mikor röntgenre vittük pár hónapja - ez külön bejegyzést érdemel-.

8. Zöldség-gyümölcs: ez elsősorban almát, banánt és éppen aktuális zöldséget (pl.uborka, saláta), vagy inkább idény gyümölcsöt (barack, eper, szőlő) jelent. Kitapasztaltuk, hogy az alma segít neki az emésztésben - bár erre is azt írják, hogy hasfogó -, míg a banán valóban megfogja a kis hasát. A banánt természetesen jobban imádja, mint az almát, kvázi ez is egyfajta duty-falatként működik nála, 2-3 kis darabnál nem adunk neki többet. Szerencsére az almát is megeszi, ebből pedig akár napi szinten 1 vékony szelet hasznos számára. Ha nem kap minden nap, nem baj, viszont napi szinten ennél többet nem adunk neki.

Ahogy az elején jeleztem is, a fenti tapasztalatok Tekilára érvényesek. Nem írtam arról, hogy élő eledeleket adnánk neki, pedig a teknősök elvileg szeretik az élő falatokat (pl. giliszta, tücsök, légy), Tekila inkább biztosra megy.

Amit NEM javaslok, hogy bármikor is adj teknősödnek (olvastunk ilyenről is egy-két helyen): párizsi, virsli és egyéb, adalékoktól hemzsegő műételek.

Tény, hogy Férjem nagyon odafigyel arra, mit kap Kuku (ez az egyik beceneve, lehet ezekről is írok majd egy bejegyzést), ebben ő az igazi profi és találja meg a szuper lelőhelyeket is, ahol pl. teknősökre van specializálódva egy-egy bolt, mint például a Kisteki a budapesti Deák Ferenc tér közelében, a zsinagógával majdnem szemben: http://kisteki.andocsi.hu/teknosok.php 

Szerintem megválaszoltam a fő kérdést, ezúton kívánok hasonlóan kiegyensúlyozott teknőst Neked is!

Tekila kalandjai - Így neveld a teknősödet!

Tekila nevelőanyukája vagyok, részéről fogadott családtagja. Tekila egy óvodából került hozzám és a mostmár Férjemhez. Egész pontosan óvodában “nevelkedett”, mert kb.15 éve bevitte oda egy apuka, mondván “ennyire unalmas állatot még életében nem látott”...Valószínűleg nem gondolta, mit fog kihagyni...Majd ebből az óvodából Férjem testvére, aki az ottani óvónő volt, haza kellett vigye. Innen “menekítette” ki Férjem szinte szó szerint Fruzsina, a macska karmaiból, aki kezelésbe vette Tekilát, teknősünk bánatára...De ne szaladjunk ennyire előre!
Először tehát Férjemmel csak kettecskén éldegéltek, gondolom Tekilának ez lehetett a kezdeti ideális ősállapot, mert eszméletlenül szeretik egymást azóta is.
Majd megérkeztem a család - hiszen azok vagyunk- másik nőtagjaként lassan 4 éve és azóta is folyamatosan fedezzük fel egymást. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kis állat - bocsánat, őshüllő- ennyire szerethető lehet és ennyire igényli is a szeretetet. Hatalmas előnye: relatíve csendes, nem szőrös, nem büdös és semmilyen különösebb tartási feltételt nem igényel. Mindemellett eszméletlen cuki és olyan dolgai vannak, amiket nem is gondolnál, tehát még szórakoztató is! Ezért is hoztam létre a blogot, hogy megmutassam, micsoda meglepetései vannak egy teknősnek, ha szeretettel neveled...Extra, hogy Tekila talán az emberekhez való ragaszkodása miatt sem maradt meg a terráriumban, azaz ugyanúgy tartjuk, mint egy kutyát vagy macskát, más kérdés, hogy így is viselkedik... Másrészt edukatív jelleggel szeretném megmutatni, hogy ha gyerekeidnek egy igazán kedves és általad is elfogadható állattal kedveskednél és felelősen akarsz állatot tartani, mire szükséges odafigyelned! Ha van teknősöd, akkor pedig annyira érdekel, hogy Tekila sztorijaival vajon tényleg egyedül vagyunk, vagy vannak még ilyen társai a világban?

Nevem Tekila, természetesen lány teknős vagyok - pontos korom maradjon az én titkom-, emberi életkorban mérve már bőven kamaszodom, még szerencse, hogy teknősnek születtem, mert ennél az emberi kornál én sokkal érettebb vagyok. Örülök is, hogy végre a hangomat is hallathatom! Azt gondolod nincs hangom? Hallanád, mikor félrenyelek, anyám - a nevelő - arcát láttad volna, mikor azt hitte, megfulladok... persze ez csak egy a sok sztori közül, amikkel megörvendeztetem nevelőszüleim életét. Azért hívom így őket, mert több-kevesebb sikerrel valóban nevelni próbálnak és egész ügyesek.
Korábban a gyerekekkel is szerettem együtt lenni az óvodában, ahova az eredeti családom férj tagja bevitt, mert azt hitte, unalmas vagyok... Tehetek én róla, hogy nem látta bennem a fantáziát?! Az ottani csoport óvó nénije kedves volt-ő mostani nevelőapám tesója-, a gyerekek nyúzásától is óvott, majd mikor a csoportot kettéválasztották, akkor engem inkább hazavitt, hogy vele lehessek.

Ami szép és jó volt addig a pillanatig, amíg az ajtónál szembe nem jött a Fruzsina névre hallgató, hivatalosan macskának született zsarnok. Jó pár évig eltűrtem, amit velem művelt, majd végre egy családi ebéd alkalmával személyesen is találkozhattam Andrással, a nevelőapámmal. Mondanom sem kell, szerelem volt első látásra. Arról persze nem volt szó, hogy 4 éve csatlakozik hozzánk a mostmár Felesége, de nem vészes a helyzet, egész rendes nő, a kezdeti ódzkodásom ellenére kiderült, hogy ő is tud nekem kaját adni, finoman simogat, de úgy, hogy el is alszom rajta, majd kiderült, hogy egész szerethető és ő is megszeretett engem. Azt nem teljesen értem, miért kell rólam írni, hiszen nekem teljesen evidens, hogy vannak még rajtam kívül ugyanilyen intelligens és cuki teknősök a Földön- mégiscsak őshüllők vagyunk!-, aztán hátha így még többen leszünk, ha a nevelőszüleitek olvassák ezeket a bejegyzéseket. Ki tudja, talán egyszer találkozhatunk is!